Black or White? Tényleg mindegy volt...

Tegnap volt (lett volna) Michael Jackson 53. születésnapja. Ebből az alkalomból – az elmúlt két évhez hasonlóan - szerveztek egy flash mobot, más néven villámcsődületet. Nos, aki eddig nem tudta mi ez, az tegnap sem tudhatta meg. Nagyon vártam, lelkes voltam és ennek megfelelően hatalmasat csalódtam.

Több száz ember járt a próbákra egész augusztusban és várták ezt a délutánt, hogy három helyszínen (a Hősök terén, a Bazilika előtt és a Millenárison) eltáncolhassák a begyakorolt koreográfiát a popkirály egyik legismertebb slágerére, a Black or White-ra. Hát, végül is táncolhattak...

Egy igazi flash mob nagyjából valahogy így néz ki:

Dim lights

A tegnapi nem ilyen volt. Ugyanis a Hősök terén azzal kezdődött, hogy felkonferálták! Majd megkérték az embereket, hogy a tér közepét hagyják szabadon, hogy a táncosok elférjenek majd. Persze igazából már teljesen mindegy volt, hiszen hétfő délután olyan abnormálisan sok ember volt a Hősök terén, mint még soha. Annak is feltűnt, hogy készül valami, aki csak véletlenül járt arra. Mondjuk az is sokat segített, hogy az emberek egyik fele fekete, a másik fele fehér pólóban volt (szigorúan elkülönülve egymástól, hiszen külön kezdik majd a táncot, külön is várakoznak, hogy még szembetűnőbbek legyenek), illetve sokaknak Jackson arcképe, vagy épp a King of Pop felirat virított a ruháján. De ha valakinek így sem állt volna össze, hogy mi is készül itt, akkor sokat segített még, hogy egy nagy teherautó állt az út szélén, ami mellett ismert énekesek lézengtek, és persze sorra interjúvolták meg őket az újságírók. Vagy mondjuk az is eléggé nyomravezető volt, ahogy az unatkozó táncosok (mert persze volt vagy 20-25 perc csúszás) elkezdték a lépéseket gyakorolni!

Aztán elkezdődött. Ugyebár a konferálás, majd a három énekes bemutatása (mert hogy élőzene volt, nem ám az eredeti!). Mikor végre felhangzottak az első ütemek és az első 3 ember elkezdett táncolni, azt hittem, végre fellélegezhetek, jó lesz ez. De nem! Ugyanis a CD néha ugrott, nehogy ütemre lehessen mozogni, illetve a zene hol elhalkult, hol felhangosodott, az énekesek mikrofonjai pedig nem voltak hajlandóak működni. Mondjuk ezt bántam a legkevésbé! Összességében szörnyű volt. Na nem baj, gondoltuk én és a barátnőm, aki táncolt is: azért mi kitartóak leszünk, és elmegyünk a bazilikához, „majd meglátjuk"-alapon. Útközben kiderült, hogy ezzel nagyon sokan ugyanígy voltak rajtunk kívül.

Tulajdonképpen jól tettük, mert ott már egész élvezetes kis dolog kerekedett ebből a borzalomból. A konferálás elmaradt, hála a jó égnek! Csupán annyit kért a DJ, hogy hagyjuk szabadon a kellő helyet a táncosoknak. Aztán beállt középre a 3 kezdő ember és elindult a zene. Majd megállt. Aztán újraindult és elkezdték a táncot. Majd megállt a zene. Na, ekkor már a táncot kezdők is nagyon nevettek - kínjukban. Na, három a magyar igazság, végre sikerült! És még az énekesek mikrofonja sem mondott csődöt, szerencsére(?)!

Aztán egészen jó lett ez a második produkció. Komolyan mondom, a végére önkéntelenül magam is tánclépéseket produkáltam! Azt hiszem, a jelenlévők többsége jó humorérzékkel megáldott személy volt, és ez mentette meg az egészet! Na meg az egyéb kuriózumok, például a konkrétan Michael Jacksonnak öltözött fiú, aki tényleg hasonlít is rá! Az emberek fotózkodtak vele, ő pedig élvezte a helyzetet. Szóval nem volt végérvényesen tragikus az este. De azért a Millenárisra nem mertünk elmenni, mert a bazilikánál nem volt rossz, így nem akartuk megadni az esélyt annak, hogy rossz szájízzel kelljen távoznunk. Nos, aki valaha is flash mobot akar szervezni, az tegnap este megtanulhatta, hogy hogyan NEM kell ezt csinálni!