Szikrázó varázslat

Ismét túl vagyunk azon a bizonyos napon, amikor országszerte tűzijáték van, és koncertek, és egyéb programok. Amikor mindenki felszabadultan ünnepel, még utoljára nyár végén. De vajon mit is ünneplünk augusztus 20-án? És mióta is létezik ez a szokás? Ennek néztem utána.

Idén már nem csak Budapesten, hanem Baján és Debrecenben is nagy, állami tűzijátékot láthattak az érdeklődők. Érdeklődőből pedig mindig rengeteg van. Biztosan mindenki emlékszik a 2005-ös nagy viharra, ami több ember életét követelte. Mert a programokat lemondani nem lehetett, hiszen augusztus 20-a csak egyszer van egy évben. Azért szerencsére azóta a szervezők még jobban odafigyelnek a biztonságra.

Augusztus 20-a az első királyunknak, Szent Istvánnak az ünnepe, és egyben a magyar államalapításra is emlékezünk ekkor. Eredetileg 15-én volt az ünnep, mivel István erre a napra hívta össze a királyi tanácsot, hogy megtartsák a törvénynapokat. Később Szent László volt az, aki áttette az ünnepnapot 20-ra, mivel Istvánt 1083-ban ezen a napon avatták szentté. Így tehát a 11. század óta ünnepeljük 20-án az államalapításunkat, egyházi ünnepként. Persze nem megszakítás nélkül, hiszen a történelem viharai során sokszor előfordult, hogy kimaradt a naptárból, például amikor 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát. Munkaszüneti nappá pedig 1891-ben Ferenc József nyilvánította. 1947-től – mivel nemzeti ünnepként, addigi formájában nem maradhatott meg, de teljes eltörlése sem lett volna szerencsés – az „új kenyér ünnepeként" tartották számon. 1949-1989 között az alkotmány napjaként emlékeztek meg augusztus 20-ról, mivel '49-ben erre a napra időzítették a szocialista államalapítást. A rendszerváltástól, illetve pontosabban 1991-től kezdve újra Szent Istvánt ünnepeljük ezen a napon. De persze a kalandos történet során ráaggatott jelzők a mai napig ismertek és közszájon forognak. Csak éppen a legtöbben nem tudják, hogy miért is van ennek az ünnepnek ilyen sokféle elnevezése.

És hogy honnan a tűzijáték szokása? Nos, évtizedek óta ez az attrakció zárja az ünnepi estét. Először 1927-ben lőtték fel a Gellérthegyről, rendszeressé pedig 1966-tól kezdve vált. A nagyszabású fővárosi tűzijáték az ünnep szimbólumává vált, de szerte az országban meg lehet csodálni kisebb „fényjátékokat". A budapesti látvány persze felülmúlhatatlan. Évről évre egyre lenyűgözőbb (és drágább) az esti tűzijáték, amelyet egyéb programok, rendezvények, koncertek tesznek még vonzóbbá.

A tűzijáték tulajdonképpen egy olyan pirotechnikai termék, amelyet – ki hitte volna?:) - az ókori Kínában találtak fel, Kr. e. 960. körül. Magyarországon Mátyás király honosította meg, fénykorát pedig a XVIII. században élte. Mára rengeteg fajtája van, ez látszik is, amikor fellövik, hiszen különböző formájú, színű, intenzitású látványban lehet részünk. Tulajdonképpen kicsit mindegyiknek más a működése, a közös bennük az, hogy meg kell gyújtani a zsinórt és várni a durranást és a fényt. Nem veszélytelen a dolog, így mindenkit óvnék a házi használattól, vagy legalábbis ittas állapotban nem célszerű próbálkozni vele.

Minden információt nem lehet észben tartani az ünnepről, persze nem is kell a látványban való gyönyörködéshez. De az azért nem árt, ha legalább van elképzelésünk arról, hogy mit is ünneplünk augusztus 20-án. Remélhetőleg még nagyon sokáig élvezhetjük a fényeket a város felett. És talán ilyenkor egy kicsit mindenki elvarázsolódik, meghatódik. Én legalábbis minden évben érzem, hogy valami különleges dolognak lehetek a részese, amikor elkezdődik a millió apró, színes csillag szikrázása.