Diktálom! Menni fog?

Mindig az a fránya oktatás. De ha egyszer ezen a téren pörögnek úgy az események, hogy alig győzöm kapkodni a fejem?! Most éppen az USA-ban őrültek meg az emberek: 42 államban az a terv, hogy kézírás helyett gépírást fognak tanítani a gyerekeknek. A mai világban fontos, hogy jól tudjunk gépelni, de ettől még nem hiszem, hogy a megoldás a kézírás oktatásának a megszüntetése. A diákok választhatják majd, hogy a gépírás órák mellett szeretnének megtanulni kézzel is írni, de akkor is!

Magyarországon is hoznak az oktatási szakemberek mostanság érdekes, megkérdőjelezhető döntéseket, de ebben a dologban – kivételesen – a „jó oldalon" állnak. Nálunk nem fogják eltörölni a szépírás órákat és ez így is van rendjén. Nem csak azért mondom ezt, mert én szeretek kézzel írni, és az egyetemen hat éven keresztül jegyzeteltem tollal, füzetbe, hanem mert az írás jóval tovább mutat annál, hogy lejegyzünk valamit. Ugyanis egy nagyon fontos szociális kompetenciáról van szó, amely ha nem is segít a társadalomba való beilleszkedésben, de sok információhoz lehet jutni az íráskép elemzésével. Egy külön tudományág, a grafológia pontosan erre épült.
A kézírásban benne van az egész személyiségünk, míg a gépírás – bár lehet, hogy gyorsabb és praktikusabb – sokkal személytelenebb. És hát a felmenőink is kibírták, hogy kézzel írjanak le mindent, mondjuk nekik nem is nagyon volt más választásuk. Én is írok e-mailt, illetve a cikkeimet is gépen írom, de ettől még szeretek kézzel írni. Mindig is rengeteg színes toll boldog tulajdonosa voltam, és nincs ez másként most sem. Különleges, semmivel sem pótolható élmény, amikor az ember kézzel ír le valamit. Lehet, hogy elfogultnak (vagy túlságosan bölcsésznek) tűnök, de objektív szempontból is nagyon fontos, hogy megtanuljon mindenki kézzel írni. Ugyanis ez az egyik legfőbb finommozgás, aminek a készségszintű elsajátítása rendkívül lényeges. Az összes magasabb rendű értelmi működés alapja a jó mozgáskoordináció, és ennek egyik alapköve a kézírás.

Eléggé nehezen tudom elképzelni, hogy ha nem tud majd írni a következő generáció, akkor mi lesz az olyan mindennapos helyzetekkel, amik mind a kézzel való íráshoz kötődnek. Például nekünk még természetes, hogy alá kell írni dolgokat rendszeresen, vagy épp hogy bevásárlás előtt firkantunk egy listát a beszerzendő dolgokról. Azért nem hiszem, hogy egy ilyen apróság miatt érdemes bekapcsolni a számítógépet, majd kinyomtatni a végeredményt. Szóval praktikus problémáim is vannak a dologgal. És persze az esélyegyenlőség szempontjából sem mellékes, hogy tud-e kézzel írni valaki, vagy rá van kényszerítve a gépírásra. Mert mi van akkor, ha valaki nem teheti meg, hogy vegyen otthonra egy számítógépet? Ilyesmi sajnos elég gyakran előfordul és azt gondolom, hogy szegénység mindig is lesz, így a gyerekeknek egy jelentős hányada eleve hátrányból indul majd.

A gyermeki kíváncsiság, tanulási vágy szempontjából is nagyon fontos, hogy megtanuljanak kézzel írni. Érdekes megfigyelni, hogy hat éves korunk óta milyen sokat is változott az írásképünk. Nyomon követhető, hogy hogyan fejlődtünk, hogyan nőttünk fel. Lehet, hogy kicsit később kellene elkezdeni az írás tanítását, legalábbis egyes szakemberek így gondolják, mivel kisiskolás korban még nem alakultak ki teljesen azok a csontok a kézben, amelyek szükségesek a helyes ceruzafogáshoz és a szépíráshoz. De az abszurd ötlet, hogy egyáltalán nem kell írást tanítani! Ezáltal egy nagyonfontos eszközt veszítenénk el, mégpedig olyan eszközt, ami a lelkiállapotunkat is visszatükrözi. Mert ha zaklatottak vagyunk, akkor rondábban, rendezetlenebbül írunk. Amit pedig kevesebben tudnak, hogy ha ilyenkor elkezdünk szépen, kalligrafikusan írni, akkor az visszahat a kedvünkre is, javítva azt.

És persze az sem mellékes, hogy ha nem írnánk kézzel, akkor jóval kevesebb emlék maradna majd fenn rólunk az utódaink számára. Én nagyon élveztem mindig is, amikor a szüleim, nagyszüleim fiatalkori levelezését olvasgathattam. De ha eltűnnek az ilyen, érzelmi értéket hordozó emlékek, akkor azt gondolom, jóval sivárabb lesz az életünk, jóval kevesebbet fogunk tudni egymásról. Persze ettől még nem ér véget a világ, minden menni fog tovább. Az is hasonlóan nagy felháborodást keltett, amikor megjelent a könyvnyomtatás, majd később az írógép. De azért jó lenne biztosan tudni, hogy ha egyszer gyerekem lesz és iskolába fog járni, akkor meg fogják tanítani őt kézzel írni. Persze, ha ez nem így lesz, akkor majd én veszem a kezembe ezt a dolgot. Csak hát jobb lenne, ha szakképzett pedagógusok végeznék el továbbra is ezt a feladatot.

Sokan azzal érvelnek a gépírás mellett, hogy a mai, felgyorsult világunkban a gondolkodásunk is annyival gyorsabb lett, hogy már nem lehet kézírással követni a gondolatok cikázását. Ebben van valami, néha én is érzem ezt, de ettől még vannak helyzetek, amikor szerintem elengedhetetlen, hogy kézzel írjunk le bizonyos dolgokat. Azt gondolom, hogy hatékony és szükséges a virtuális kommunikáció és a gépírás, de ez az emberi kapcsolatok elszegényedéséhez vezet hosszú távon. Szóval írjatok kézzel ti is sokat, és őrizzük meg ezt a dolgot az utódainknak, még ha közben nálunk is kihúzzák a tantervből a szépírást!